Fitness magazin a TutiLapok oldalán

Kezdjük azzal: mi is az a TutiLapok? Saját megfogalmazásuk szerint: "A tutilapok.hu (tlap.hu) egy dinamikusan fejlődő tematikus linkgyűjtemény, mely elsősorban a magyar felhasználóknak szeretne minél több segítséget nyújtani, megkönnyíteni a tájékozódásukat, információval ellátni, illetve szolgáltatásai sokszínűségével a közösséget szolgálni."

A fitnessel kapcsolatos linkgyűjteményükhöz kapcsolódóan a szerkesztők létrehoztak egy magazint, ahol a témába vágó érdekes cikkeket olvashatunk és videókat nézhetünk meg. Az oldal a http://fitness.tlap.hu/magazin címen érhető el. Nos, ez a magazin kért fel, hogy az orientális tánccal kapcsolatos cikkeket, érdekességeket írjak nekik. Örültem a felkérésnek, és első írásom már meg is jelent a magazinban. További cikkek várhatók, de addig is, olvasgassátok ezt :)
http://fitness.tlap.hu/magazin/az-orientalis-tanc-mint-rekreacio

Orit Maftsir "Tarab" című workshopja

Erről a workshopról két nagyszerű beszámoló is született:

Kovács Ági beszámolója

Balogh Zsófia beszámolója (angol nyelven)

Zsófi cikkét az engedélyével lefordítottam magyarra, itt olvashatjátok.

Orit Maftsir: "Tarab" workshop Budapesten

Ez a hétvége egy péntek esti hastánc show-val indult, mert Orit Maftsir, egy izraeli orientális tánc mestertanár első ízben látogatott el Magyarországra! (Köszönjük Amirának!)

A show nagyszerű volt, sok-sok magyar mellett szerepeltek külföldi vendégelőadók is, köztük Nelly Görögországból és Leila Szerbiából (CSODÁLATOS volt a Wael Khoufy-jával, ooooooh imádtam!), és természetesen ORIT, aki mesés volt, és VÉGRE láthattam őt élőben is, miután oda és vissza megnéztem az összes videóját a youtube-on éveken át, remélve, hogy egyszer találkozhatok vele és tanulhatok tőle.

Nos, eljött a nap, és nem lehetnék boldogabb, hogy részt vehettem ma a Tarab óráján, ami olyan erőteljes volt, hogy azt hiszem, mindenki libabőrözött vagy könnyezett legalább pár pillanatra. Még Orit is úgy elérzékenyült Oum Kalthoum Enta Omrijáról beszélve, hogy kicsit sírni kezdett… Nagyszerű tanár, tele tudással, kedvességgel, érzelemmel; a pózai, kartechnikái, rázásai, tartása olyanok, hogy meg kell érte veszni, és úgy beszélt és magyarázott, hogy még az is megértette a valódi egyiptomi érzést, aki soha nem járt arrafelé.

Mindig is jobban kedveltem a technikai workshopokat, mert azt gondolom, így lehet minél többet kapni egy nagyszerű tanártól, így tudja legjobban átadni, amije van számodra. És ő adott, nem csak szóban, de videózhattunk is az óra alatt, annyi fotót készíthettünk, amennyit csak akartunk, és még süteményt is hozott nekünk! Tényleg imádnivaló!

A keleti tánc evolúciójával kezdte, hogyan vált Egyiptom a XX. században a közel-kelet kulturális központja, „kelet és nyugat románcáról” és hogy hogyan befolyásolták egymást a kultúra, ezen belül a tánc terén. Beszélt Oum Kalthoum életéről, hogyan kezdett el énekelni és dolgozni, koncerttermi rádiófelvételeiről minden hónap első csütörtökjén, és hogyan őrültek meg az egypitomiak a hagjáért, mit jelent ő az arab emberek számára, hogyan váltak a dalai az egyiptomi emberek himnuszaivá, hogy a zeneszerzők ölni tudtak volna, csak hogy vele dolgozhassanak, aranykoráról 1961-1975 között, amikor Mohamed Abdel Wahab leghíresebb dalai születtek, hogyan kezdett el nyugati hangszereket használni (pl. elektromos gitárt, zongorát) és nyugati ritmusokat (mint a keringő) stb.

Aztán magukról a dalokról beszélt, hogy eredetileg nem tánczenének írták őket, de miután Soheir Zaki először táncolt egy Oum Kalthoum dalra (Lailet Hobb), elkezdték használni őket show-kban, arról, hogy a dalai különböznek más énekesek dalaitól, mert nem történetet mesélnek el, hanem érzelmekről és élethelyzetekről (legtöbbször persze szerelemről) szólnak, és hogy rejtélyesek („ez volt az ő bája”), és hogy a dalok kifejezetten az ő különleges hangján és híresen gyönyörű kiejtésén keresztül voltak igazán erőteljesek. Aztán beszélt a tarabról („extatikus zenei élmény” az arab zenében), majd gyakorlatokkal folytattuk.

De álljunk meg itt egy pillanatra: mi az a tarab?

Hát az egyike azoknak a dolgoknak, amikre nincsen szavunk angolban vagy más nyelvben, nagyon nehéz elmagyarázni, és a megértéséhez bizonyos fokú ismeret szükséges az arab zenéről. Alapvetően egy zenei koncepció, és több dologra vonatkozhat: magára a zenére (modern, klasszikus, vallási stb.), vagy csak a klasszikus arab zenére (mint Oum Kalthoum dalai), vagy arra az eszmére: „felemelni a hallgatót a jelenlegi helyzetéből és elvinni máshová egy érzelmi utazással”. Dr. A. J. Racy könyvére hivatkozva (Making Music in the Arab World – The Culture and Artistry of Tarab vagyis Zenélni az arab világban – a tarab kultúrája és művészete): „Az arab kultúrában a zene és az érzelmi transzformáció összekapcsolódását fejezi ki a tarab koncepciója, aminek nincsen a nyugati nyelvekben megfelelője.”

Ez természetesen csak a felszín, de alapvetően olyan zenére utal, ami képes a hallgatót egy bizonyos extatikus érzelmi állapotba juttatni. Lehet valami fogalmad a dologról, ha megnézed az Oum Kalthoumot hallgató arabokat… :)

Szóval hogyan is adjuk elő a tarabot, példának véve egy Oum Kalthoum dalt? Mindenekelőtt ismernünk kell az egyiptomi táncokat. Orit beszélt a „nyugatizált körberepkedés” (mint a táncosok az aranykor filmjeiben) és az eredeti egyipromi nyers baladi érzés (lefelé koncentrálás) közti egyensúlyról. Aztán hogy megértsük, mitől lesz egyiptomi. Azt mondta (és mélyen egyetértek), hogy nem arról szól, amit mi nyugatiak gondolunk: hányféle ütést tudok csinálni mindenféle testrészemmel, hány technikát préselek bele a koreográfiámba, hány lépést és forgást teszek bele stb. Hanem: TERMÉSZETESNEK lenni, ellazultnak lenni, egyszerűnek lenni, elegánsbak lenni, EMBERNEK lenni, összekapcsolódni a zenével és a közönséggel azon keresztül, ami a lelkünkből kiárad, térfogatot, súlyt, kiterjedést adni a testünknek, és növelni a JELENLÉTÜNKET.

Azt is elmondta, milyen fontos TUDNI, mit csinálunk orientális táncosként, vagyis tanulnunk kell a kulturális hátteréről, mert nem kapcsolhatod be csak úgy a zenét és csinálhatsz bármit anélkül, hogy tudnád, honnan származik, miről szól, mit képvisel, hogyan lett azzá ami most, mert erős kulturális környezete van, amit nem hagyhatsz figyelmen kívül. Ha a színpadra lépsz, ezt a kultúrát képviseled, ezért tanulnod kell a zenéd hátteréről is.

Most következzenek a gyakorlati tanácsok, amikkel ellátott minket Orit az órán:

- LÉLEGEZZ: ez volt az első dolog, amit mondott. „Nyisd ki a szád, emeld fel a fejed, nyisd meg a mellkast, és lélegezz!”

- karok, csípő, rázások:

Háromszor improvizáltunk egy oud szólóra Wahda Kebir ritmussal (a legegyszerűbb 4/4-es ritmus egy hangsúllyal az első ütésen).

Először csak a karokat használtuk és néhány alap pózváltást (elöl, hátul, jobb, bal). A karoknak azt kell kifejezniük, amit mondani szeretnénk a táncunkkal, mondta. (Nézd csak meg a videóit, annyira gazdag a kartechnikája!)

Aztán ugyanazt tettük, de most csak az egyiptomi alap csípőmozdulatokkal: nyolcasok, körök, hullámok.

Harmadszorra csak ütéseket és rázásokat használtunk. Majd megismételtük az utóbbi feladatot, de csukott szemmel. Emlékezz, mikor ezt csinálod, le kell nyugtatnod a karjaid, ne vegyék el az energiát a csípődtől. Nagyszerű gyakorlat volt, sok érzést hozott felszínre, és tényleg megÉREZtük, mit mond a zene a testünknek. Emlékezz arra is, hogy ne gondolj közben arra, hogy néz ki, vagy mintha közönségnek táncolnál, ennek az a célja, hogy ellazítsa a testet és energiát szabadítson fel.

- helyváltoztatások:

Végigvettünk néhány alaplépést, mint az arabeszkek, sasszék és a Nagwa Fouad „haladós nyolcas”, és hogy hogyan legyünk elegánsak, és közben mit csináljunk a karral.

A végén Orittal táncoltunk a Daret el Ayamra és az Enta Omrira, ami fantasztikus volt, és ahelyett hogy írnék róla, inkább azt ajánlom, hogy nézzétek meg a táncát ezekre a dalokra, mert az mindent elmond.

Haaaaaahhhh… csodálatos volt ez az óra, még mindig a hatása alatt vagyok…

Most még nem értem el azt a szintet, hogy teljesen kényelmesen érezzem magam Oum Kalthoumra táncolva, de Orit ötleteket adott, amik sokkal közelebb vittek hozzá.

Kérlek, ha tudtok, menjetek el az órájára, vagy a fesztiváljára Eilatba januárban, istenien hangzik!

Köszönjük, Orit, nagyszerű volt, hogy itt voltál velünk, kérlek, gyere máskor is! :)

Hogyan jutottam el a balett tanulásáig?

Újabb balett magánórám ért véget (ez már a harmadik volt), ahol megint felismerések értek el, és gondoltam, összeszedek néhány dolgot ezzel kapcsolatban. Kezdem azzal, hogy is jutottam el a balett magánórákig.

Mit is akar egy orientális táncos a balettől? Főleg egy ilyen gömbölyded féle, főleg harmincegyévesen :) Nos, elég sok mindent.

Először is a legkézenfekvőbb, bár nem a legalapvetőbb indokomat az orientális tánc egyik műfaja, az elegáns, nőies, színpadi raks sharki adja, ami az egyiptomi folklór (főként a baladi) ötvözése a balettel. Nos, ezért is kell balett egy orientális táncosnak :)

De van itt más is, ami sokkal korábbi érv, még az előtti, hogy a raks sharki jelentéséről és stílusjegyeiről bármit is tudtam volna. Logikus gondolkodású vagyok. Így kezdetektől fogva zavart, hogy azt tapasztaltam, az orientális táncnak nincs egységes rendszere, a mozdulatoknak nincsenek egységes nevei, sőt, egységes mozdulatok sincsenek, a test- és kartartásnak nincs egyértelmű pontosítása, leírása. Ez persze hatalmas szabadságot ad a táncban, de mindig kell korlátozás, különben rettenetes nagy szabadságukban szanaszét esnek a dolgok...
(Hozzáteszem, hogy később, minél szakszerűbben oktató és minél nagyobb tudású tanáraim voltak, annál több szabályt fedeztem fel, és mára már szépen összeállt az orientális tánc rendszere a fejemben.)

Akkoriban a balettet még az orientális tánc ellentétének láttam, de rátaláltam egy válaszra: mozdulatművészet, Isadora Duncan természetes mozgásokat a balettel szembe állító rendszere. Részt vettem egy mozdulatművészeti-kortárs alkotótáborban, ahol rengeteget tanultam, de folytatni nem tudtam, mert ahhoz Budapestre kellett volna járnom...
Később megismerkedtem egy veszprémi modertánc/kortárstáncoktatóval, Bettivel (akivel ráadásul egy házban lakunk), de a haladó moderntánccsoportjában nem sokra mentem.
Balla Tünde Aziza orientálistánc-oktatói tanfolyamán vettem részt életem első balett óráján, nagy-nagy sikerélménnyel és hatalmas lelkesedéssel. Itt űzték el azt a tévképzetem, hogy a balettnek feltétlenül testellenesnek, ízületgyilkosnak kell lennie, és azt is, hogy balettet elkezdeni csak kilencévesen és vékonykán lehet. Majd Nieto Mercedes nyári táborában is részt vettem balett órákon. Így a lelkesedés eljutott addig a szintig, hogy kezdő balett órákat kezdjek el keresni Veszprémben. El is kezdtem járni egy versenytáncosoknak tartott tartásjavító csoportba, de sajnos nem volt annyira kezdő, amennyire nekem szükségem lett volna rá, a város másik felén volt, és néha el is maradt - így én is lassan elmaradtam. Kezdtem azt gondolni, hogy a balett mégsem nekem való...

Egy "nem igazi véletlen" hozott össze megint Bettivel, a házunkban lakó táncoktatóval, a macskámat cipeltem épp a lépcsőházban. Kiderült, hogy Betti imádja a cicákat, de nekik allergia miatt nem lehet. Így meghívtam magamhoz macskázni, és akkor jöttem rá, hogy ő az, akit én keresek! Mert Betti oktat balettet is, ráadásul magánórában is, és mi sem egyszerűbb, mint átjönnie hozzám papucsban :)

Hát, így jutottam el odáig, hogy azt írhatom: balett magánórákat veszek. Nagyon szeretem, rendkívül hasznos, és már most, a harmadik óra után is sok-sok felismeréssel ajándékozott meg. De ezekről majd legközelebb :)

Mitől lesz jó a baladi?

Balogh Zsófia angol nyelvű cikkét fordítottam le.

Az eredeti cikkhez, illusztációhoz, videókhoz kattints ide.

 

Épp most ért véget egy magánórám, az egyiptomi baladi takszim lényegét igyekeztem átadni a tanítványaimnak. Úgy gondoltam, össze kellene szednem nektek a gondolataim ezzel a témával kapcsolatban, mert nagyon kedves a szívemnek; és azért is, mert bár „könyvből” nem igazán lehet megtanulni, de van néhány fő jellemzője, amit összegyűjthetünk.

 

Kezdjük a „baladi” szó körüli zavarokkal… ha ezt mondjuk nyugaton (itt táncosokra gondolok), rögtön arra a „speciális zenére” gondolunk, „ami lassú dallammal indul, és aztán egyre gyorsabb és gyorsabb lesz, a dobütésekkel meg ilyesmikkel”. Amikor az egyiptomiak (nem táncosok) a „raks balady” kifejezést használják, akkor alapvetően úgy értik: „tánc bármilyen arab zenére, ami lehet népdal, pop dal stb. – valami közismert általában”. És itt van az az eset is, amikor egy egyiptomi táncos beszél a baladiről. A tradícionális zenéből ered, és eredetileg folklór tánc (de ma egy arab pop koreográfiát is gyakran baladinek neveznek). Néha pontosítják a kifejezést, úgy mint „baladi takszim” vagy „baladi pop”, hogy értsük, pontosan melyik stílusra gondolnak.

 

Nyelvtanilag a baladi szó töve a „balad” (különböző jelentésekkel: ország, vidék, táj, szülőföld, népi, népies, falusi, rusztikus), és az „i”-vel a végén jelentheti „az én vidékem, az én országom”, vagy pedig jelzőként szolgálhat. Na de azt is meg kell értenünk, hogy ha egy egyiptomi azt mondja, hogy valami „beledi”, annak a bizalmas arab nyelvben jellegzetes mellékzöngéje van: valami, ami vidékről, vagy az „emberektől” származik. Ha Kairóban valaki azt mondja: "rayha fi balady", azt azt jelenti: „Elmegyek a falumba (vidékre)”.

Ha szeretnénk ebből a zavarból kikerülni (vagy talán még inkább összezavarni magunkat), a legjobb egyszerűen beírni a szót a youtube-ra különböző jelzőkkel vagy nevekkel, és láthatjuk, hogy kik mire gondolnak, amikor valamit baladinek neveznek. Például: raqs balady, balady dance, balady taqseem, balady egypt, new balady, pop balady, balady nile group, balady mahmoud reda, balady cairo, balady rhythm

A nyugati zenészek használják a baladit egy ritmus megnevezésére is, amivel a közel-keletiek nyilvánvalóan nem értenek egyet, és igyekeznek majd kijavítani, hogy a „masmoudi”-t használd helyette.

Találsz az orientál kűrödben is beledi részt, amikor az említett masmoudi (saghir = kis) ritmus megérkezik, és a drámai suhanós-fátylas into rész után a darab felszabadulttá és nyugodttá válik.

 

Amiről én itt beszélni szeretnék, az a baladi takszim.

A takszim az arab zenében dallamos hangszerimprovizációt jelent.

Ha egy zenének „Accordion Balady” a címe, akkor tudhatod, hogy a hangszer, ami a dallamot viszi, a harmónika (=accordion) lesz. De lehet más is, bár a baladi takszimban ez legtöbbször a harmonika vagy a kanoon, de felismerhetsz mizmar takszimot is egy saidi dal kezdetén. Más műfajokban lehet nay, mijwiz, vagy bármilyen dallamhangszer.

 

Szóval, hogyan táncoljunk baladit?

Hát, mindenekelőtt nincs más módja megtanulni, mint baladit táncoló egyiptomi táncosokat nézni. Méghozzá sokat.

 

Néháy alapgondolat:

- általában improvizált

- nagyon visszafogott, felszabadult, földes (mivel alapvetően folklór tánc, ezért nincs lábujjhegyen táncolás)

- a takszim az előadásnak egy bensőséges része, itt mutathatja meg a táncos, hogy ki is ő valójában, inkább arról szól, hogy „belül” táncolunk, és igazán mélyre megyünk (ellentétben az orientál/raks sharki kűrrel vagy egyéb folklór stílusokkal, amik inább a technikáról, lépésekről, kifelé figyelésből, közönségre tekintésről, térhasználatról, többféle kifejezésmódról stb. szólnak)

- egyszerűség és „a kevesebb több” szabály dominál, minden szinten: egyszerű karhasználat, egyszerű pózok, nincs sok helyváltoztatás, csak maradj egyszerű, ne dramatizáld túl

- folytonosság, folyékonyság: felejtsd el a nyugati „kettőt jobbra, kettőt balra” gondolkodást – a mozdulatok körvonalai elmosódottak, vegyítsd össze a többféle hullámmozgást, ne gondolkodj szimmetriában, csak ússz a zene és a hangsúlyok árjában

- ha megnézed az egyiptomi táncosokat, rájössz, hogy minden baladi egyedi. A zene vezet, és rajta keresztül áradnak a táncos pillanatnyi érzelmei. Őszintének kell lennie. Nem lehet lemásolni. A legmélyebb bensődből kell jönnie, el kell lazulnod, leásnod és előhoznod a lelked a baladi takszimban.

- a testtartás: nézd meg újra az egyiptomiakat. Még ha földiesek is, és a karjaik csak keretezik a mozdulataikat, a mellkasuk akkor is nyitott, a vállak lent vannak, a fejük magasra emelt, akkor is, mikor lefelé néznek. Ezt nagyon nehezen megtaníthatónak tartom (nekem is évekig tartott megtanulni), mert nyugaton teljesen más a tartásunk. Hát nézzétek sokat ezeket a hölgyeket, ez az eleganciájuk titka a legföldiesebb és legnyersebb folklór táncokban…

- a dinamika: a baladi tele van meglepetésekkel, még a táncosok sem mindig tudják, hogy a következő pillanatban mi lesz egy mozdulatból. Próbáld ki és váltogasd a lassú és gyors dinamikát, az áramlót és a vibrálót, légy folyékony, közben helyezd el pontosan a hangsúlyokat

- karok: felejtsd el a balett karokat, felejtsd el a szögletes gondolkodást. A karok egyszerűen csak kereteznek, néha úsznak az áramlattal, néha megállnak és megmutatják, „hová kell nézniük”, mint rázáskor vagy egy jellegzetes csípőmozdulatkor. A karok egyik esetben sem nyújtottak, és inkább diagonális térben mozognak, mint vízszintesen/függőlegesen, lágyak, szépek és egyszerűek

- az arc: mivel ez nagyon bensőséges része a táncodnak, csak engedd el, nem kell mániákusan mosolyognod a takszim alatt, jusson eszedbe, hogy ez az a rész, ahol kikapcsolod a külvilágot és önmagad legmélyébe ereszkedsz. Eszedben tartva, hogy nem vagy egyedül a teremben előadás közben, lenézhetsz és „megnézheted magad”. De amikor a takszim végetér és megérkezik a gyorsabb ritmus, fejezd ki a zene hangulatának a változását, lazulj fel, vagyis nézz újra kifelé és mosolyogj :)

- a baladi takszim vége általában gyors és vidám, itt elkezdesz haladni a térben, és a mély lélekbe merülés után újra felveszed a kapcsolatot a közönséggel, újra bevonod őket, hogy veled együtt tapsoljanak és ünnepeljenek

 

Tehát légy valódi egyiptomi a baladiben, fogd fel könnyedén és maradj egyszerű, de tedd bele magad egész testeddel és lelkeddel, fordulj befelé, majd kifelé, ússz amerre a dallam sodor, majd nyisd meg a táncot és oldódj fel!

Megmérettetés

Néha szeretem magasra tenni a lécet. Olyan magasra, hogy ne tudjam elérni. Aztán minden energiát mozgósítok, hogy fel tudjak odáig ugrani. Ez történt velem Nieto Mercedes 2010-es nyári táborában, amikor életem eddigi legnehezebb koreográfiáját tűztük ki célul - persze ennek előre nem voltam tudatában. Ez a csodás modern raks sharki máig is megoldandó feladat számomra, de rengeteget dolgoztam vele, és meglett az eredménye: egy korábban feltett magas lécet már talán meg tudok közelíteni. El is kezdtem dolgozni Merci másfél évvel azelőtt tanult Mawoud c. koreográfiájával, és minél inkább elmélyedtem benne, annál több örömet és tanulságot hozott.

Az autodidakta tanulásban nem vagyok túl jó. Kell az ösztönzés, a visszacsatolás. Így az idei év elején eldöntöttem, hogy jelentkezem Nieto Mercedes nagyszabású rendezvényére, a III. CAIRO! Festivalra kiírt nemzetközi profi versenyre, és elviszem az imádott Mawoudot. Megmérettetni magam hatalmas tekintélyek, szakértők előtt, és egy rendkívül erős mezőnyben, csodálatos táncosok közt.

A Mawoud című koreográfia Abdel Halim Hafez: Mawoud című zenedarabjának egy feldolgozására készült. A szöveget férfi énekli, így a táncos nagy feladatot kap: nem az énekes érzelmeit, lelkének háborgását kell megjeleníteni, hanem a nőt, akiről énekel. Természetesen a szöveget, az egész darab üzenetét ismerni kell hozzá. Találtam egy angol nyelvű fordítását az arab szövegnek, ami ki tudja, mennyire alapos, és mennyire tudja az eredeti árnyalatait megjeleníteni.
Az én értelmezésem szerint a férfi arról énekel, hogy a szíve mennyire sok sebet kapott már, amik sosem gyógyulnak be. Mindig sebekkel, fájdalommal tér vissza az "utazásairól", ami az örömre, a boldogságra, a szerelemre való megnyílást jelképezi. A fájdalom képeivel teli dalban viszont folyamatosan emlékezteti magát arra, hogy mindig újra és újra el fog indulni az utazásra, újra szeretni fog. A refrénben folyamatosan kéri a világot, hogy vigye el a szerelemhez, az örömhöz, és tartsa távol tőle a gyászt. A darab negyedik részében arról énekel, amikor újra elkezdődik az utazás, amikor újra kész szeretni. De az ötödik részben megint a fájdalom, a csalódás következik, s a darab végén megváltozik a refrén kérése: kéri a világot, hogy vigye el az örömhöz, de tartsa távol tőle a szerelmet, mert ő nem fog várni rá, s így a szerelem se várjon őrá.

A koreográfia a negyedik részt használja fel, amikor az "utazás elkezdődik". A férfi tele van félelemmel, hogy hová vezet az út, vajon pokol vagy mennyország vár rá. De találkozik Ővele, a szerelem az első pillanatban fellángol, megtalálja a reményt a nő pillantásában, a hold felkel és a félelem eltűnik. A kérés a világhoz megismétlődik: ígérje meg, hogy elviszi őket az örömhöz, tartsa távol tőlük a gyászt, és mondja meg a szerelemnek, hogy várjon rájuk.

A táncomban a boldogan, felhőtlenül szerelmes, játszadozó nőt igyekszem eltáncolni. De valahol mélyen nem csak őt, hanem az összes nőt, aki valaha boldogságot, majd sebeket okozott a férfinak.

Hónapok gyakorlása, majd az utolsó hónap intenzív munkája után megszületett a versenyvideó. Az elődöntő videós, az eredményhirdetés április 18-án várható. A döntőbe jutott táncosok mindegyike egy-egy egyiptomi ismert zenét kap, amivel a május 13-i döntőben színpadra lép. A CAIRO! Festival továbi rendezvényei, a versenykiírás és a versenyre nevezett videók linkjei megtalálhatók a http://www.cairofestival.com/ oldalon.

Íme a versenyvideóm:

Éééés elkezdem :)

A mai, négy órás alvás után elkövetett szombati munkanapom után hazafelé sétálva a ragyogó napsütésben elért a ragyogó ötlet: egy blog! Egy blogot készítek a kicsit már túl statikus (de legalább az első JavaScript kódtól a grafikán át az utolsó betűig saját készítésű) honlapom kiegészítéseként, ahol aktuális információkat, történéseket, híreket, fellépéseket és érdekességeket oszthatok meg az életem orientális tánccal közös metszetéből. A blog nem helyettesíti, csak kiegészíti a honlapomon található információt, így mindenkinek ajánlom, látogasson el a http://www.shanaz.hu/ oldalra. Hamarosan ott is változások várhatók, de ezt egyelőre még nem kiabálom el, mert előbb időt kell rá szakítanom... :) Így hát most első bejegyzésemmel egyelőre sok szeretettel köszöntök mindenkit, és hamarosan jelentkezem valami tartalmasabb mondanivalóval is.