Megmérettetés

Néha szeretem magasra tenni a lécet. Olyan magasra, hogy ne tudjam elérni. Aztán minden energiát mozgósítok, hogy fel tudjak odáig ugrani. Ez történt velem Nieto Mercedes 2010-es nyári táborában, amikor életem eddigi legnehezebb koreográfiáját tűztük ki célul - persze ennek előre nem voltam tudatában. Ez a csodás modern raks sharki máig is megoldandó feladat számomra, de rengeteget dolgoztam vele, és meglett az eredménye: egy korábban feltett magas lécet már talán meg tudok közelíteni. El is kezdtem dolgozni Merci másfél évvel azelőtt tanult Mawoud c. koreográfiájával, és minél inkább elmélyedtem benne, annál több örömet és tanulságot hozott.

Az autodidakta tanulásban nem vagyok túl jó. Kell az ösztönzés, a visszacsatolás. Így az idei év elején eldöntöttem, hogy jelentkezem Nieto Mercedes nagyszabású rendezvényére, a III. CAIRO! Festivalra kiírt nemzetközi profi versenyre, és elviszem az imádott Mawoudot. Megmérettetni magam hatalmas tekintélyek, szakértők előtt, és egy rendkívül erős mezőnyben, csodálatos táncosok közt.

A Mawoud című koreográfia Abdel Halim Hafez: Mawoud című zenedarabjának egy feldolgozására készült. A szöveget férfi énekli, így a táncos nagy feladatot kap: nem az énekes érzelmeit, lelkének háborgását kell megjeleníteni, hanem a nőt, akiről énekel. Természetesen a szöveget, az egész darab üzenetét ismerni kell hozzá. Találtam egy angol nyelvű fordítását az arab szövegnek, ami ki tudja, mennyire alapos, és mennyire tudja az eredeti árnyalatait megjeleníteni.
Az én értelmezésem szerint a férfi arról énekel, hogy a szíve mennyire sok sebet kapott már, amik sosem gyógyulnak be. Mindig sebekkel, fájdalommal tér vissza az "utazásairól", ami az örömre, a boldogságra, a szerelemre való megnyílást jelképezi. A fájdalom képeivel teli dalban viszont folyamatosan emlékezteti magát arra, hogy mindig újra és újra el fog indulni az utazásra, újra szeretni fog. A refrénben folyamatosan kéri a világot, hogy vigye el a szerelemhez, az örömhöz, és tartsa távol tőle a gyászt. A darab negyedik részében arról énekel, amikor újra elkezdődik az utazás, amikor újra kész szeretni. De az ötödik részben megint a fájdalom, a csalódás következik, s a darab végén megváltozik a refrén kérése: kéri a világot, hogy vigye el az örömhöz, de tartsa távol tőle a szerelmet, mert ő nem fog várni rá, s így a szerelem se várjon őrá.

A koreográfia a negyedik részt használja fel, amikor az "utazás elkezdődik". A férfi tele van félelemmel, hogy hová vezet az út, vajon pokol vagy mennyország vár rá. De találkozik Ővele, a szerelem az első pillanatban fellángol, megtalálja a reményt a nő pillantásában, a hold felkel és a félelem eltűnik. A kérés a világhoz megismétlődik: ígérje meg, hogy elviszi őket az örömhöz, tartsa távol tőlük a gyászt, és mondja meg a szerelemnek, hogy várjon rájuk.

A táncomban a boldogan, felhőtlenül szerelmes, játszadozó nőt igyekszem eltáncolni. De valahol mélyen nem csak őt, hanem az összes nőt, aki valaha boldogságot, majd sebeket okozott a férfinak.

Hónapok gyakorlása, majd az utolsó hónap intenzív munkája után megszületett a versenyvideó. Az elődöntő videós, az eredményhirdetés április 18-án várható. A döntőbe jutott táncosok mindegyike egy-egy egyiptomi ismert zenét kap, amivel a május 13-i döntőben színpadra lép. A CAIRO! Festival továbi rendezvényei, a versenykiírás és a versenyre nevezett videók linkjei megtalálhatók a http://www.cairofestival.com/ oldalon.

Íme a versenyvideóm: