2011. április 22., péntek

Orit Maftsir "Tarab" című workshopja

Erről a workshopról két nagyszerű beszámoló is született:

Kovács Ági beszámolója

Balogh Zsófia beszámolója (angol nyelven)

Zsófi cikkét az engedélyével lefordítottam magyarra, itt olvashatjátok.

Orit Maftsir: "Tarab" workshop Budapesten

Ez a hétvége egy péntek esti hastánc show-val indult, mert Orit Maftsir, egy izraeli orientális tánc mestertanár első ízben látogatott el Magyarországra! (Köszönjük Amirának!)
A show nagyszerű volt, sok-sok magyar mellett szerepeltek külföldi vendégelőadók is, köztük Nelly Görögországból és Leila Szerbiából (CSODÁLATOS volt a Wael Khoufy-jával, ooooooh imádtam!), és természetesen ORIT, aki mesés volt, és VÉGRE láthattam őt élőben is, miután oda és vissza megnéztem az összes videóját a youtube-on éveken át, remélve, hogy egyszer találkozhatok vele és tanulhatok tőle.

Nos, eljött a nap, és nem lehetnék boldogabb, hogy részt vehettem ma a Tarab óráján, ami olyan erőteljes volt, hogy azt hiszem, mindenki libabőrözött vagy könnyezett legalább pár pillanatra. Még Orit is úgy elérzékenyült Oum Kalthoum Enta Omrijáról beszélve, hogy kicsit sírni kezdett… Nagyszerű tanár, tele tudással, kedvességgel, érzelemmel; a pózai, kartechnikái, rázásai, tartása olyanok, hogy meg kell érte veszni, és úgy beszélt és magyarázott, hogy még az is megértette a valódi egyiptomi érzést, aki soha nem járt arrafelé.

Mindig is jobban kedveltem a technikai workshopokat, mert azt gondolom, így lehet minél többet kapni egy nagyszerű tanártól, így tudja legjobban átadni, amije van számodra. És ő adott, nem csak szóban, de videózhattunk is az óra alatt, annyi fotót készíthettünk, amennyit csak akartunk, és még süteményt is hozott nekünk! Tényleg imádnivaló!

A keleti tánc evolúciójával kezdte, hogyan vált Egyiptom a XX. században a közel-kelet kulturális központja, „kelet és nyugat románcáról” és hogy hogyan befolyásolták egymást a kultúra, ezen belül a tánc terén. Beszélt Oum Kalthoum életéről, hogyan kezdett el énekelni és dolgozni, koncerttermi rádiófelvételeiről minden hónap első csütörtökjén, és hogyan őrültek meg az egypitomiak a hagjáért, mit jelent ő az arab emberek számára, hogyan váltak a dalai az egyiptomi emberek himnuszaivá, hogy a zeneszerzők ölni tudtak volna, csak hogy vele dolgozhassanak, aranykoráról 1961-1975 között, amikor Mohamed Abdel Wahab leghíresebb dalai születtek, hogyan kezdett el nyugati hangszereket használni (pl. elektromos gitárt, zongorát) és nyugati ritmusokat (mint a keringő) stb.

Aztán magukról a dalokról beszélt, hogy eredetileg nem tánczenének írták őket, de miután Soheir Zaki először táncolt egy Oum Kalthoum dalra (Lailet Hobb), elkezdték használni őket show-kban, arról, hogy a dalai különböznek más énekesek dalaitól, mert nem történetet mesélnek el, hanem érzelmekről és élethelyzetekről (legtöbbször persze szerelemről) szólnak, és hogy rejtélyesek („ez volt az ő bája”), és hogy a dalok kifejezetten az ő különleges hangján és híresen gyönyörű kiejtésén keresztül voltak igazán erőteljesek. Aztán beszélt a tarabról („extatikus zenei élmény” az arab zenében), majd gyakorlatokkal folytattuk.

De álljunk meg itt egy pillanatra: mi az a tarab?
Hát az egyike azoknak a dolgoknak, amikre nincsen szavunk angolban vagy más nyelvben, nagyon nehéz elmagyarázni, és a megértéséhez bizonyos fokú ismeret szükséges az arab zenéről. Alapvetően egy zenei koncepció, és több dologra vonatkozhat: magára a zenére (modern, klasszikus, vallási stb.), vagy csak a klasszikus arab zenére (mint Oum Kalthoum dalai), vagy arra az eszmére: „felemelni a hallgatót a jelenlegi helyzetéből és elvinni máshová egy érzelmi utazással”. Dr. A. J. Racy könyvére hivatkozva (Making Music in the Arab World – The Culture and Artistry of Tarab vagyis Zenélni az arab világban – a tarab kultúrája és művészete): „Az arab kultúrában a zene és az érzelmi transzformáció összekapcsolódását fejezi ki a tarab koncepciója, aminek nincsen a nyugati nyelvekben megfelelője.”
Ez természetesen csak a felszín, de alapvetően olyan zenére utal, ami képes a hallgatót egy bizonyos extatikus érzelmi állapotba juttatni. Lehet valami fogalmad a dologról, ha megnézed az Oum Kalthoumot hallgató arabokat… :)

Szóval hogyan is adjuk elő a tarabot, példának véve egy Oum Kalthoum dalt? Mindenekelőtt ismernünk kell az egyiptomi táncokat. Orit beszélt a „nyugatizált körberepkedés” (mint a táncosok az aranykor filmjeiben) és az eredeti egyipromi nyers baladi érzés (lefelé koncentrálás) közti egyensúlyról. Aztán hogy megértsük, mitől lesz egyiptomi. Azt mondta (és mélyen egyetértek), hogy nem arról szól, amit mi nyugatiak gondolunk: hányféle ütést tudok csinálni mindenféle testrészemmel, hány technikát préselek bele a koreográfiámba, hány lépést és forgást teszek bele stb. Hanem: TERMÉSZETESNEK lenni, ellazultnak lenni, egyszerűnek lenni, elegánsbak lenni, EMBERNEK lenni, összekapcsolódni a zenével és a közönséggel azon keresztül, ami a lelkünkből kiárad, térfogatot, súlyt, kiterjedést adni a testünknek, és növelni a JELENLÉTÜNKET.

Azt is elmondta, milyen fontos TUDNI, mit csinálunk orientális táncosként, vagyis tanulnunk kell a kulturális hátteréről, mert nem kapcsolhatod be csak úgy a zenét és csinálhatsz bármit anélkül, hogy tudnád, honnan származik, miről szól, mit képvisel, hogyan lett azzá ami most, mert erős kulturális környezete van, amit nem hagyhatsz figyelmen kívül. Ha a színpadra lépsz, ezt a kultúrát képviseled, ezért tanulnod kell a zenéd hátteréről is.

Most következzenek a gyakorlati tanácsok, amikkel ellátott minket Orit az órán:

- LÉLEGEZZ: ez volt az első dolog, amit mondott. „Nyisd ki a szád, emeld fel a fejed, nyisd meg a mellkast, és lélegezz!”
- karok, csípő, rázások:
Háromszor improvizáltunk egy oud szólóra Wahda Kebir ritmussal (a legegyszerűbb 4/4-es ritmus egy hangsúllyal az első ütésen).

Először csak a karokat használtuk és néhány alap pózváltást (elöl, hátul, jobb, bal). A karoknak azt kell kifejezniük, amit mondani szeretnénk a táncunkkal, mondta. (Nézd csak meg a videóit, annyira gazdag a kartechnikája!)
Aztán ugyanazt tettük, de most csak az egyiptomi alap csípőmozdulatokkal: nyolcasok, körök, hullámok.
Harmadszorra csak ütéseket és rázásokat használtunk. Majd megismételtük az utóbbi feladatot, de csukott szemmel. Emlékezz, mikor ezt csinálod, le kell nyugtatnod a karjaid, ne vegyék el az energiát a csípődtől. Nagyszerű gyakorlat volt, sok érzést hozott felszínre, és tényleg megÉREZtük, mit mond a zene a testünknek. Emlékezz arra is, hogy ne gondolj közben arra, hogy néz ki, vagy mintha közönségnek táncolnál, ennek az a célja, hogy ellazítsa a testet és energiát szabadítson fel.
- helyváltoztatások:
Végigvettünk néhány alaplépést, mint az arabeszkek, sasszék és a Nagwa Fouad „haladós nyolcas”, és hogy hogyan legyünk elegánsak, és közben mit csináljunk a karral.

A végén Orittal táncoltunk a Daret el Ayamra és az Enta Omrira, ami fantasztikus volt, és ahelyett hogy írnék róla, inkább azt ajánlom, hogy nézzétek meg a táncát ezekre a dalokra, mert az mindent elmond.

Haaaaaahhhh… csodálatos volt ez az óra, még mindig a hatása alatt vagyok…
Most még nem értem el azt a szintet, hogy teljesen kényelmesen érezzem magam Oum Kalthoumra táncolva, de Orit ötleteket adott, amik sokkal közelebb vittek hozzá.

Kérlek, ha tudtok, menjetek el az órájára, vagy a fesztiváljára Eilatba januárban, istenien hangzik!
Köszönjük, Orit, nagyszerű volt, hogy itt voltál velünk, kérlek, gyere máskor is! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése